Fiatalkori öngyilkosság

0 Comments
írta Herman Andrea - 2011. december 16. péntek

A kér­dés jogos. Saj­nos nagyon sok eset­ben a fia­tal­kori devi­an­ciák öngyil­kos­sági kísér­let­tel, sze­ren­csét­le­nebb eset­ben, befe­je­zett öngyil­kos­ság­hoz vezet.

Japán­ban, már rég­óta kap­cso­la­tot fedez­tek fel az ijime és a gyer­mek­kori öngyil­kos­ság között. Van egy igen érde­kes ada­lék, talán a mi kul­tú­ránk­ban szo­ci­a­li­zá­ló­dot­tak­nak hihe­tet­len, de a leg­több ijime áldo­zat inkább évekig tűr, mint­sem elmondja a szü­le­ik­nek, hogy mi tör­té­nik vele. Úgy gon­dol­ják, hogy ez a saját prob­lé­má­juk és nem ter­he­lik a gond­dal a szüleiket.

Már az elmúlt évti­zed­ben fel­tűnt a ható­sá­gok­nak, hogy az inter­ne­ten adják-kapják a taná­cso­kat, az érdeklő­dök, hogy miként, mek­kora fáj­da­lom­mal lehet egy öngyil­kos­sá­got elkö­vetni. Erre spe­ci­a­li­zá­ló­dott web­la­pok van­nak a világ­há­lón. Itt biz­tat­ják is egy­mást a név­te­len­ség és arc­nél­kü­li­ség mögé bújva. Sőt, itt keres­nek maguk­nak tár­sat, hogy ne legye­nek egye­dül, eset­leg töb­ben töme­ges öngyil­kos­sá­got követ­nek el. A reper­toár vál­to­za­tos, de álta­lá­ban a valami féle mér­gező gáz belé­leg­zé­sé­vel végez­nek maguk­kal. Mint­egy így keresve mene­kü­lést a ter­ro­ri­zált életük­ből. Sok, a tár­sa­da­lomba beil­lesz­kedni nem tudó fia­tal is véget vet az életé­nek így, hisz nagyon nagy a nyo­más raj­tuk, hogy szé­gyent hoz­nak a szü­le­ikre. A Japán ható­sá­gok igen erő­tel­je­sen fel­lép­nek már az efajta hon­la­pok ellen.

2001-ben meg­je­lent egy szá­mí­tó­gé­pes játék felnőt­tek­nek, mely­nek címe: „ジサツのための101の方法”. Az volt a lényege a játék­nak, hogy a fel­hasz­náló a saját magát min­tázó karak­tert, 101 módon tudta meg­gyil­kolni, mintha a saját kezé­vel tenné.

Érthető módon igen nagy port kavart, nagyon sokan nem tet­szé­sü­ket fejez­ték ki az üggyel kap­cso­lat­ban, hisz arra hivat­koz­tak, hogy attól, mert csak 20 éves kor­tól lehet legá­li­san ját­szani vele, sok fia­tal is vissza­él­het vele, és ter­mé­sze­te­sen sokan azt hoz­ták fel, hogy a labi­li­tás nem kor­kér­dés. Vol­tak, akik egye­ne­sen úgy vél­ték, hogy a sza­ka­dék szé­lén egy utolsó lökés ez a játék.

2004-ben 9 japán fia­tal lett öngyil­kos Tokió mel­lett. Nem egyedi eset, elő­ször ugyan erre a jelen­ségre is Japán­ban figyel­tek fel, de mára messze­menő­leg nem egyedi a világ­ban. Egyre több ország fia­tal­jai dön­te­nek úgy, hogy így vet­nek véget az életük­nek. Egy 2009-es kimu­ta­tás alap­ján azért itt meg­előz­zük távol-keleti bará­ta­in­kat, misze­rint nálunk min­den száz­ezer emberre 21 ember jut – így, az elő­kellő első hely a miénk — , míg Japán­ban ez 19 fő évente és ugyan­úgy száz­ezer főre vetítve a máso­dik helyre ele­gendő. Saj­nos ennek egyre nagyobb ará­nya fia­tal, sőt néha meg­döb­bentő módon egye­ne­sen gyer­mek­korú. Japán kam­pányt indí­tott, hogy fel­hívja a szülők figyel­mét az elő­je­lekre. külön­böző tár­sa­dalmi hir­de­té­se­ket adnak közzé, hogy meg­előz­zék, vagy leg­alább a veszé­lyez­te­tet­te­ket kiszűr­jék még idő­ben a szülők és a kör­nye­zet segít­sé­gé­vel. A devi­áns fia­ta­lok mind­egyike veszé­lyez­te­tett­nek mondható.

 

For­rá­sok:

http://ja.wikipedia.org/wiki/%E8%87%AA%E6%AE%BA

 

 

Ijime statisztika

0 Comments
írta Herman Andrea - 2011. december 16. péntek

Az  いじめ (苛め、虐め), azaz ijime mások fizi­kai, men­tá­lis bán­tal­ma­zá­sát jelenti, hol csu­pán szó­ra­ko­zás­ból, hol kife­je­zet­ten a közös­ség­ből való kita­szí­tás végett, eset­leg előb­biek kom­bi­ná­ci­ója. Az elkö­ve­tési mód a dur­va­ság­tól a zak­la­tá­son át gyak­ran kime­ríti az erős sza­diz­mus fogal­mát is.

1985-ben figyel­tek fel Japán­ban az isko­lá­ban meg­sza­po­ro­dott és nap­vi­lá­got látott erő­sza­kos­ko­dá­sok egyre nagyobb szám­ban való fel­buk­ka­ná­sára. Ekkor válasz­tot­ták el az egyéb visel­ke­dési devi­an­ci­ák­tól, azaz ekkor­tól nem „csak” rosszal­ko­dás­ként köny­vel­ték el, hanem fel­is­mer­ték a prob­léma valódi súlyát. A zak­la­tás­nak igen sok for­má­já­val szem­be­sül­tek hir­te­len: ami lehe­tett ver­bá­lis, akár szó­ban vagy írás­ban, sőt szám­ta­lan eset­ben tett­le­ges­sé­gig is fajult.

Mivel meg­le­hető­sen rej­tet­ten zaj­la­nak ezek az ese­mé­nyek , a taná­rok, nevelők nem is vagy igen meg­késve sze­rez­nek róla tudomást.

1996-ban, egy az Okta­tási Minisz­ter által köz­zé­tett beszá­moló sze­rint „az ijime nem válo­gat, bár­me­lyik isko­lát, bár­me­lyik osz­tályt, sőt bár­me­lyik tanu­lót elérheti.

Ugyan ebben a tanul­mány­ban a sta­tisz­tika sze­rint 1000 diák­ból, 7,1-et ér ijime. A leg­érin­tet­tebb kor­osz­tály és így a leg­ve­szé­lyez­te­tet­tebb az ijime fel­buk­ka­ná­sá­ban, az álta­lá­nos 4.-osztályától az alsó közép­is­kola 3. osz­tá­lyáig, (japán­ban az angol­szász min­tára 6+3+3 év az iskola, úgymint 6 év álta­lá­nos iskola (小学校), 3 év alsó közép­is­kola (中学校) 3 év közép­is­kola (高校)) 6 évet felölelve.

De a jelen­ség már nem csak az isko­lák­ban léte­zik, fel­ütötte a fejét a mun­ka­he­lyi ijime is, sőt már a neten, vagyis a világ­há­lón is fel­fi­gyel­tek erre a jelenségre.

Manap­ság már a mobil­te­le­fo­non és szá­mí­tó­gé­pen elkö­ve­tett ver­bá­lis erő­sza­kot is az ijime-’hez sorolják.

A japá­nok mára tud­ják, hogy elő­ször ők fedez­ték fel és nevez­ték el magát a jelen­sé­get, de nem egye­dül álló a prob­lé­má­juk. Az egész nyu­gati világra jel­lemző lett, és igen nagy prob­lé­mát okoz a keze­lése. Angol meg­ne­ve­zése: bullying.

 

2007-ben több mint 84 ezer ese­tet regiszt­rál­tak, így jött ki az az ered­mény, hogy 1000 diákra 7,1 ijime jut. Az ijime jelen­lé­tét az isko­lák 40%-a ismerte, val­lotta be, ter­mé­sze­te­sen az Okta­tási Minisz­té­rium ennél sok­kal többre becsüli az isko­lák­ban elő­for­duló ijime jelenséget.

A leg­több ijime az alsó közép­is­kola első osz­tá­lyá­ban tör­té­nik, mint­egy 17063 eset. Az álta­lá­nos 6. osz­tály­ban 4264 eset, míg a közép­is­kola első osz­tá­lyá­ban 3701 eset­ben szen­ved­tek el a diá­kok iji­mé­nek neve­zett atro­ci­tá­so­kat. A nemek közötti meg­osz­lás: 54,8%-ban fiú­kat, míg 45,2%-ban lányo­kat ért.

      Beval­lott ijime ese­tek szám­szerű­sítve, 2007-ből (Japán Okta­tási     Minisz­té­rium fel­mé­rése szerint)

Álta­lá­nos iskolákban Alsó közép­is­ko­lák­ban Közép­is­ko­lák­ban Spe­ci­á­lis iskolák        Összesítve
Elő­for­du­lás Arány Elő­for­du­lás Arány Elő­for­du­lás Arány Elő­for­du­lás Arány Előfor-dulás Arány
Ver­bá­lis bántalmazás 32110 65,7 28061 64,5 4646 55,6 194 56,9 65011 64,3
Cso­por­tos sem­mibe vétel, ugráltatás 11896 24,3 9,489 21,8 1455 17,4 56 16,4 22896 22,6
Könnyű testi bántalmazás 9980 20,4 7120 16,4 1712 20,5 64 18,8 18876 18,7
Erős testi bántalmazás 2317 4,7 2525 5,8 737 8,8 27 7,9 5606 5,5
Érték­tár­gyak piszkálása 764 1,6 1369 3,1 498 6,0 12 3,5 2643 2,6
Érték­tár­gyak tönk­re­té­tele, ellopása 3254 6,7 3468 7,9 671 8,0 32 9,4 7405 7,3
Veszé­lyes hely­zetbe hozás 2854 5,8 2636 6,1 795 9,5 30 8,8 6,315 6,2
Szá­mí­tó­gé­pen, mobi­lon való rágalmazás 534 1,1 3633 8,4 1701 20,4 25 7,3 5893 5,8
Egyéb 1980 4,0 1317 3,0 388 4,6 19 5,6 3704 3,7

 

Ebből a táb­lá­zat­ból is lát­szik, hogy való­ban az álta­lá­nos isko­lák és alsó közép­is­ko­lák a leg­in­kább érintettek.

Saj­nos, egyre több eset­ben végző­dik halál­eset­tel egy-egy ijime. Vagy a tett­le­ges­ség annyira elfa­jul, hogy a zak­la­tott bele­hal a sérü­lé­se­ibe, vagy önön keze által vet véget szen­ve­dé­se­i­nek és öngyil­kos lesz.

A gye­rek­kori ijime lehet az egyik lehet­sé­ges oka a fia­tal felnőtt­kori NEET-é , hikikomori-vá válásnak.

For­rá­sok:

Csap­lár Zita: “Az ola­jo­zot­tan működő rend­szer hátul­ütői:
Japán fia­tal mun­ka­nél­kü­liek” — 2009 Kül-Világ

http://ja.wikipedia.org/wiki/%E3%81%84%E3%81%98%E3%82%81

Hihetetlen japán divat! Vol.3 :)

0 Comments
írta Esztergomi Vivien - 2011. december 16. péntek

Az utolsó cik­kem témája a Visual Kei (ヴィジュアル系) vagy rövi­den VK. Az irány­zat job­bára zene­ka­rok közti moz­ga­lom, amely­ben fon­tos sze­repe van a külön­böző smin­kek­nek, bonyo­lult fri­zu­rák­nak és a sok­színű ruhák­nak. Tehát eme stí­lus kép­vi­selői­nek szá­mára az önki­fe­je­zés lénye­ges esz­köze a zene mel­lett, ezál­tal azt is mond­hat­juk, hogy inkább vonat­ko­zik egy szub­kul­tú­rára, mint konk­rét zenei irány­zatra. A ter­mi­nust alkotó “kei” jelen­tése stí­lus, míg a “visual” a külsőre utal, Japán­ban szá­mos saj­tó­ter­mék jele­nik meg, amely a VK-val fog­lal­ko­zik, ilyen pél­dául a Shoxx, Fool’s Mate, Cure, Arena 37°C… stb.

A Visual Kei a ’80-as évek köze­pén ala­kult ki, olyan zene­ka­rok­nak köszön­hetően, mint az X-Japan vagy a Color, és a ’90-es évek­ben vált iga­zán nép­szerűvé. Utcai divat­ként is megjelent, mégpedig azok köré­ben, akik ebben a szub­kul­tú­rá­ban jelen lévő zene­ka­ro­kat pre­fe­rál­ják. Ők olyan vagy hasonló stí­lusú ruhá­kat hor­da­nak, ami­ket a ked­venc ban­dá­juk tag­jai is visel­nek. Manap­ság egyre több a Visual stí­lust kép­vi­selő zene­kar, most csak egy párat emlí­te­nék meg közü­lük, ilyen pél­dául a Dir en Grey, the GazettE, Alice Nine, Vidoll. A VK igen erő­sen befo­lyá­solta a Hara­juku diva­tot, gyü­le­kező helyük a Jingu Bashi, amely egy gya­lo­gos híd és a Hara­juku negye­det köti össze a Meiji-szentéllyel. Ter­mé­sze­te­sen ezt a stí­lust követők a ban­dák kon­cert­jein is ilyen öltö­zet­ben feszí­te­nek és élve­zik a zenét, vala­mint kitom­bol­hat­ják magu­kat. Saj­ná­la­tos módon a divat szem­pont­já­ból a Visual Kei-t nem lehet beha­tá­rolni és konk­ré­tan meg­mon­dani, hogy csak ez és ez tar­to­zik ide. Tehát a válasz­ték igen sok­színű. Van­nak olya­nok akik öltöny­ben flan­gál­nak elké­pesztő haj­szer­ke­zet­tel a fejü­kön, míg mások egy viszony­lag egy­szerűbb haj­ko­ro­ná­val és a kívül­ál­lók­nak néha sok­koló ruha­köl­te­mé­nyek­ben jelen­nek meg. Ter­mé­sze­te­sen az egy­szerűbb alatt vala­mi­lyen színűre fes­tett, kicsit tupí­ro­zott és nagy gond­dal meg­ter­ve­zett, vala­mint elké­szí­tett fri­zu­rák­ról van szó. A ruhák szín­vi­lága leg­in­kább a sötét szí­nekre helyezi a hang­súlyt, de per­sze azért akad­nak kivé­te­lek is, mint pél­dául az égővö­rös, fehér, pink. A smink­kel gya­kor­la­ti­lag ugyan ez a hely­zet, ahol szin­tén a sötét szí­nek domi­nál­nak leg­in­kább. A sze­met feke­té­vel eme­lik ki, hol job­ban, hol kevésbé, vala­mint talál­kozni feke­tére fes­tett  ajkak­kal is. Végül, de nem utolsó sor­ban emlí­tést kell tet­tünk a fekete kör­mökről, amire nem mon­da­nám, hogy min­den egyes Visual rajongó feke­tére festi a kör­mét, de azért szép szám­ban meg­fi­gyel­hető. Töb­bet nem iga­zán lehet beszélni a kiné­zetről, ugyanis véle­mé­nyem sze­rint ezek alap­ján, ha alaki szembe talál­ko­zik egy ilyen fazon­nal, tudni fogja, hogy az illető VK-s vagy sem. Ha érde­kel a téma és sze­ret­nél töb­bet meg­tudni a Visuak Keiről, akkor az inter­ne­ten ren­ge­teg képet, cik­ket és zenét találhatsz.

For­rás:

Wiki­pé­dia 

Hara­juku Style

Sound Of Japan

 

 

 

 

Hihetetlen Japán divat! vol.2.

0 Comments
írta Esztergomi Vivien - 2011. december 15. csütörtök

Az előző cik­kem­ben a gya­ruk­ról olvas­hat­ta­tok, most a Loli­ták­ról (ロリータ) lesz szó, akik ráné­zésre véle­mé­nyem sze­rint olya­nok, mintha most lép­tek volna ki Cso­da­or­szág­ból. Úgy gon­do­lom, hogy ez a stí­lus a leg­is­mer­tebb a kül­föl­diek között, hiszen igen nép­szerű és ren­ge­teg ember hódol ennek az irány­zat­nak.  A Lolita stí­lus a ’80-as évek ele­jén kelt életre és mára már szá­mos vál­to­zata léte­zik. Már a ’70-es évek­ben is ala­kul­tak olyan cégek, ame­lyek ilyen jel­legű ruhá­kat készí­tet­tek, azon­ban a leg­több­jük, már nem léte­zik. Az egyik leg­ko­rábbi, ma is létező cég az Ange­lic Pretty, ezt követte a Baby, The Stars Shine Bright, majd a Meta­mor­phose.

A ruhák jel­lege a vik­to­ri­á­nus és a rokokó öltö­zet gyer­mek­ru­há­ira emlé­kez­tet, azzal a különb­ség­gel, hogy a szok­nya rövi­debb, tér­dig érő, vala­mint ren­ge­teg alsó­szok­nyát hor­da­nak alatta, térd­zok­ni­val vagy a térd fölé érő zok­ni­val. A blúz ugyan olyan csip­kés fod­ros darab, mint a szok­nya. Álta­lá­ban kerek orrú cipőt, télen ezek csizma vál­to­za­tát hord­ják. Újab­ban elter­jedt a Vivi­enne West­wood által ter­ve­zett roc­king­horse shoes vise­lete is. Nél­kü­löz­he­tet­len kiegé­szítők a külön­féle kis kala­pok és egyéb fej­dí­szek, kis tás­kák, vala­mint van­nak olya­nok akik csip­kés ernyő­ket is tar­ta­nak maguk­nál. Nagyon ügyel­nek a a ruhák anya­gá­nak minő­sé­gére, nem felel meg min­den­féle szedett-vetett olcsó holmi. Azt se felejt­sük el, hogy a szí­nek­nek össz­hang­ban kell len­niük egy­más­sal, hogy a ruha ele­gáns benyo­mást kelt­sen. Fon­tos, hogy a vál­lak álta­lá­ban fedet­tek, hiszen a cél az ártat­lan és ara­nyos kiné­zet, ter­mé­sze­te­sen ez alól kivé­telt képez az Ero Lolita stí­lus, amely ter­mé­sze­te­sen nem obsz­cén módon mutas­sunk meg min­dent amink van ruhák­ról van szó, mivel alap­já­ban véve a ruhák nem­igen tér­nek el a töb­bitől, pusz­tán rövi­deb­bek a szok­nyák, a vál­lak nem fedet­tek és az ero­ti­kus jelző csakis vik­to­ri­á­nus érte­lem­ben veendő. Mint már emlí­tet­tem sok­féle irány­zat léte­zik a Lolita diva­ton belül, ezek­ből néhá­nyat a cik­kem további részé­ben ismertetek.

Sweet Lolita
Ahogy a neve is mutatja édes, ara­nyos Loli­tát jelent. Ez az irány­zat Ama-loliként (甘ロリ) is ismert. Nagy hatást gya­ko­rolt erre a stí­lusra a Rokokó, a Vik­to­ri­á­nus és az Edward kora­beli öltöz­kö­dés. Itt nem az ele­gan­cia a lényeg, hanem gyer­meki és ártat­lan kiné­zetre helye­zik a hang­súlyt. A smink­jük­ben inkább vilá­gos szí­ne­ket hasz­nál­nak, mint a rózsa­szín és a barack. Ruhájukon ren­ge­teg a masni, a fodor és a csipke. Elő­sze­re­tet­tel hasz­nál­nak gyü­mölcs (eper, cse­resz­nye), virág (rózsa, cse­resz­nye virág, liliom) és állat (nyu­szi, cica) és egyéb olyan motí­vu­mo­kat, ame­lyek még “cukibbá” teszik az össz­ké­pet. Szí­ve­sen merí­te­nek ötle­tet az Alice Cso­da­or­szág­ban és más hasonló klasszi­kus tün­dér mesék­ből. Kiegé­szítő gya­nánt gyak­ran hasz­nál­nak kis kala­po­kat, főkötő­ket és nagy mas­ni­kat, vala­mint kis tás­ká­kat és csip­kés, fod­ros ernyő­ket. Van­nak olyan Sweet Lolik, akik külön­böző plüss álla­to­kat is hor­doz­nak maguk­kal, ezek álta­lá­ban macik és nyu­szik. Nép­szerű Sweet Lolita már­kák: Ange­lic Pretty, Baby The Stars Shine Bright, Emily Temple Cute, Meta­mor­phose temps de fille, Jane Marple… stb.

Gothic Lolita
A késő ’90-es évekre vezet­hető vissza. A nevéből is kide­rül, hogy a goth és a lolita divat keve­re­dése. A stí­lusra jel­lemző a Vik­to­ri­á­nus és a roman­ti­kus Góti­kus vise­let. Ez az irány­zat a sötét szí­ne­ket pre­fe­rálja, mind smink­ben, mind öltö­zet­ben. Leg­gyak­rab­ban a feke­tét egy kis fehé­ret, király­ké­ket és bor­dót hasz­nál­nak. Ked­velt motí­vu­mok a dene­vé­rek, pókok és pók­há­lók, külön­féle keresz­tek, rózsák. Nép­szerű alfa­jai az Ele­gant Gothic Lolita (EGL) és az Ele­gant Gothic Aris­toc­rat (EGA), melyek­nek viselői csak és kizá­ró­lag Moi-même-Moitié már­kájú ruhá­kat visel­nek. Ennek kap­csán fon­tos meg­em­lí­teni Mana nevét, akié  a Moi-même-Moitié. Mana a Malice Mizer Visual Kei banda gitá­rosa, de ruhá­kat is ter­vez ebben a stí­lus­ban. A Gothic Lolita irány­zat nagy hatást gya­ko­rolt a Visual Kei femi­nin kiné­ze­tet kép­vi­selő ban­dá­ira is.
Gothic Lolita már­kák:  Anti­que Beast, Ate­lier Boz, Maxi­ci­mam, Miho Mat­suda, Moi-même-Moitié, Little Chili… stb.

Clas­sic Lolita
Ezt is, mint a leg­több loli irány­za­tot a Rokokó és a Vik­to­ri­á­nus divat ins­pi­rálja. A Clas­sic Lolita egy­fajta átme­net a Goth Loli és a Sweet között. Keve­sebb fod­rot, mas­nit és csip­két hasz­nál, vala­mint a szok­nyára jel­lemző rá az “A” vonalú sza­bás, amely által inkább kelt Vik­to­ri­á­nus hatást, mint ara­nyo­sat és cukit. A kiegé­szítők terén nem tér el a töb­bitől, azon­ban a cipők és a tás­kák tekin­te­té­ben törek­szik a prak­ti­kus­ságra. A smink hasonló a Sweet Lolita meg­je­le­né­sé­hez, azon­ban ter­mé­sze­te­sebb és kevésbé har­sány.
Ked­velt Clas­sic Lolita már­kák:  Juli­ette et Jus­tineInno­cent WorldVic­to­rian MaidenTriple For­tune, Mary Mag­da­lene… stb.

A fent emlí­tett Lolita irány­za­tok­nál még jóval több van, ame­lyekről órákig lehetne még mesélni, mint pél­dául a Punk, Guro, Wa Lolita… stb. Ezzel szem­ben én sze­ret­ném ezzel zárni a cik­kem, ami egy kis ízelitőt ad a Lolita divatról.

 

For­rás:
Wiki­pé­dia
Sweet Lolita

Otaku — lenézett álmodozók

6 Comments
írta Szente Cintia - 2011. december 15. csütörtök

 

Az otaku (おたく/オタク) kife­je­zést azokra az embe­rekre hasz­nál­ják, akik máni­á­kus érdeklő­dést tanú­sí­ta­nak külön­böző témák, leg­gyak­rab­ban az ani­mék, man­gák vagy videó játé­kok irá­nyába. A kife­je­zés jelen­tése “a te házad/otthonod”, vala­mint tisz­te­let­tel­jes név­más­ként is hasz­ná­la­tos. A modern japán nyelv­ben szleng kife­je­zés­ként hasz­nált vál­to­za­tát úgy külön­böz­te­tik meg tisz­te­let­tel­jes for­má­já­tól, hogy csupa hira­ga­ná­val vagy kata­ka­ná­val, rit­káb­ban rom­aj­ival írják. Az 1980-as évek­ben jelent meg a kife­je­zés ilyen téren való alkal­ma­zása, tisz­te­let­tel­jes meg­fe­lelője már a ’70-es évek végétől for­ga­lom­ban van.

A modern japán­ban az otaku kife­je­zés sok­kal inkább hor­doz olyasmi jelen­tés­tar­tal­mat, mint „pan­cser”, habár utal­hat bár­mely témá­ban, hob­bi­ban fana­ti­ku­san elme­rülő egyénre. Szó sze­rinti érte­lem­ben az otaku olyan valaki, aki­nek van vala­mi­lyen hob­bija. Szé­le­sebb kör­ben az ani­mék és man­gák sze­rel­me­se­ire való alkal­ma­zá­suk ter­jedt el. Létez­nek azon­ban önma­gu­kat csak „wotá­nak” (ヲタ) titu­láló „idol fana­ti­ku­sok” (a pop iko­nok, fiú ban­dák, pop dívák, stb. ota­kui), a japán tör­té­ne­lembe temet­kező női ota­kuk (reki-jo), vagy pél­dául a had­se­re­gért és har­cá­sza­tért fana­ti­ku­san rajongó mili­tary ota­kuk, és még sok egyéb kategóriák.

Japán­ban az otaku kife­je­zés mellé járuló nega­tív mel­lék­zönge ere­de­ti­leg egy japán soro­zat­gyil­kos, Tsu­tomu Miya­zaki miatt ala­kult ki, aki „a gyil­kos otaku” néven vált híressé 1989-ben. Az általa elkö­ve­tett bizarr gyil­kos­sá­gok egy­fajta morá­lis páni­kot kel­tet­tek a japán pol­gá­rok­ban az ota­kuk irá­nyába. A kife­je­zés lenéző mivolta onnan is ered, hogy szo­ci­á­li­san alkal­mat­lan, a tár­sa­da­lom­ból kilógó egyén­nek van­nak bélye­gezve. Per­sze az „ota­ku­ság­nak” is van­nak foko­za­tai. Akik kevéssé süllyed­tek még mélyre az ota­ku­ság ingo­vá­nyá­ban, azok­nak van­nak bará­taik a saját érdeklő­dési körü­kön belül, ide­jü­ket kre­a­tí­van, raj­zo­lás­sal, alko­tás­sal töl­tik, eset­leg infor­ma­ti­kai zse­nik is akad­hat­nak közöt­tük. Hob­bi­juk miatt viszont már ők is kellő­kép­pen kilóg­nak a sor­ból ahhoz, hogy az átlag­em­ber úgy viszo­nyul­jon hoz­zá­juk, mint holmi cso­da­bo­ga­rak­hoz. Beszé­dük­ben, önki­fe­je­zé­sük­ben is meg­nyil­vá­nul a hob­bi­juk iránti fana­ti­kus imá­dat, egy­fajta otaku zsar­gon­ban kom­mu­ni­kál­nak egy­más­sal, amibe bele­szö­vik ked­venc ani­mé­ik­ből és man­gá­ik­ból való uta­lá­so­kat, és külön­böző jel­lemző szó­for­du­la­to­kat. Ennek ered­mé­nye­ként a lai­kus – mivel gond­jai adód­nak az értel­me­zés­sel -, húzó­dozni fog a további kon­tak­tus kiala­kí­tá­sá­tól is. Az otaku egy „kitel­je­se­dett”, a vég­le­te­kig elfa­jult for­má­ja­ként pedig meg lehet nevezni akár a hiki­ko­mo­rit is, tehát a két jelen­ség nem tel­je­sen ide­gen egymástól.

Álta­lá­ban a tizen-huszonéves fia­ta­lokra jel­lemző több­nyire, akik életé­nek a média, a vir­tu­a­li­tás ad értel­met. A fogyasz­tói tár­sa­da­lom szer­ves részét képe­zik, kép­re­gé­nye­ket, mini­atűr figu­rá­kat gyűj­te­nek, vagy épp bármi olyan, más szá­mára értel­met­len kaca­tot, ami a ked­venc soro­za­tuk­hoz, köny­vük­höz, stb. kap­cso­ló­dik, és szá­mukra fel­be­csül­he­tet­len esz­mei érték­kel bír. Egyes fel­mé­ré­sek alap­ján 350 000 főre becsü­lik az inter­ak­tív junkie-k ezen tábo­rát, ennél azon­ban való­színű­leg jóval töb­ben van­nak. Olyan­nyira elide­ge­ned­tek a hét­köz­napi élettől és a tár­sa­da­lom­tól, hogy már tegezni sem képe­sek a mási­kat, való­színű­leg ennek követ­kez­té­ben ragadt rájuk az otaku szó, mint a magázó szó­for­du­lat nyel­vé­szeti elnevezése.

Az ota­kuk különc visel­ke­dé­sére jó pél­dául szol­gál­nak azok, akik oly mér­ték­ben bál­vá­nyoz­zák pél­dául a Naruto ani­mét, hogy min­den mon­da­tuk végére beszúr­ják az emlí­tett anime fősze­replő karak­te­ré­nek jel­leg­ze­tes „dat­te­bayo” szó­for­du­la­tát, vagy min­den külö­nö­sebb indok nél­kül kono­hai hom­lok­védő­ben mász­kál­nak. Ők azok a máni­á­ku­sok, akik betéve tud­nak min­den infor­má­ciót ked­venc soro­za­tuk­ról és ezt nem mulaszt­ják el min­den adandó alka­lom­mal han­goz­tatni.

Az irá­nyukba tanú­sí­tott lenéző maga­tar­tás­forma nap­ja­ink­ban talán eny­hülő­ben van, az újfajta szem­lé­let alap­ján egy­szerűen csak a japán kul­túra része­ként tekin­te­nek rájuk, a szó mégis igen­csak sértő, hiszen meg­kü­lön­böz­tető jel­zés­ként szol­gál, Japán­ban pedig min­denki „rossz”, aki nem tekinti cél­já­nak a tömegbe való belesimulást.

A min­den­napi életet és ennek hagyo­má­nyos érté­keit ők is ugyan­úgy eluta­sít­ják, mint hiki­ko­mori, vagy egyéb devi­áns visel­ke­dési for­mát mutató tár­saik, ese­tük­ben annak érde­ké­ben, hogy a lehető leg­több időt szen­tel­hes­sék függő­séggé fajult hob­bi­juk­nak, míg e miatt a mun­kát, isko­lát, és egyéb köte­les­sé­ge­i­ket rend­sze­rint elha­nya­gol­ják. Ez az álom­vi­lág­ban tengődő álla­pot is csak egy újabb for­mája a tár­sa­da­lom ter­hes elvá­rá­sai elől való menekülésnek.

For­rá­sok:

http://en.wikipedia.org/wiki/Otaku

http://kvtlinux.lib.uni-miskolc.hu/ali/story/akk/otaku.html

http://wiki.answers.com/Q/What_is_an_otaku

http://www.articlesbase.com/television-articles/what-is-otaku-415839.html

 

Irezumi a filmművészetben

0 Comments
írta Madlovics Nóra - 2011. december 15. csütörtök

Tōyama no Kin-san (遠山の金さん)

Egy nép­szerű karak­ter, melyet Tôyama Kage­mo­toról min­táz­tak. Több film­so­ro­zat, és kabuki előa­dás készült az ő fősze­rep­lé­sé­vel. Egy férfi, aki elhagyta csa­lád­ját, hogy az egy­szerű nép között éljen, és segítse őket, ezzel szinte legen­dás figu­rává válva. Vál­lára egy virágzó cse­resz­nye­fát­te­to­vál­ta­tott. A film­so­ro­zat 1970 és 1996 között volt lát­ható a televízióban.

Ire­zumi (1966)

Juni­chirô Tani­zaki rövid tör­té­nete alap­ján készült dráma. Otsuya, egy elő­kelő hölgy, viszonyt kezd egy nála tár­sa­dal­mi­lag ala­cso­nyabb szin­ten álló fér­fi­val, és együtt buj­kál­nak, remény­kedve, hogy össze­há­za­sod­hat­nak. Azon­ban egy árulás követ­kez­té­ben Otsu­yát gésá­nak adják, miköz­ben egy hatal­mas pókot teto­vál­tat­nak a hátára. Ked­vese elke­se­re­det­ten pró­bálja őt visszaszerezni,miközben ennek érde­ké­ben több embert is meggyilkol.

Ire­zumi – Spi­rit of Tattoo

A film egy fia­tal tokiói tit­kárnőről szól, aki két év alatt tele­te­to­vál­tatja a hátát, pusz­tán azért, mert közép­korú ked­vese a teto­vált bőr után von­zó­dik. A két év alatt bele­sze­ret a teto­váló mes­ter fia­tal, jóképű asszisz­ten­sébe, de nem hagyja ott ked­ve­sét, aki­ért elvál­lalta a fáj­dal­mas tetováltatást.

 

Shisei Nio­i­zuki no Gotoku

Egy ero­ti­kus fim, melyet Juni­chiro Tani­zaki ero­ti­kus regé­nye alap­ján készítettek.

 

–N.

 

For­rá­sok:

http://en.wikipedia.org/wiki/T%C5%8Dyama_no_Kin-san 

http://www.list.co.uk/article/4362-irezumi/

http://www.nytimes.com/1983/03/19/movies/japanese-spirit-of-tattoo.html

http://www.cdjapan.co.jp/detailview.html?KEY=BIBJ-7440