Az emberiesség valódi tragédiája
Japán. Lolita ruhás lányok, fess fazonok, diplomatatáskák, szamurájok, gésák és persze mókás kis kütyük. Japán. Diáköngyilkosságok, molesztálás, prostitúció, „túlóra” halál, arctalanság, idegengyűlölet. Nem szeretnék túlságosan komoly dolgokba belefolyni, elmélkedni az élet nagy kérdésein, mert szerintem ez felesleges. Azonban úgy érzem, érdemes lenne megismerni Japánnak azt az arcát, melyet gyakran szeretnénk észre sem venni vagy csak legyinteni rá. Csak egy történetet szeretnék elmesélni… Nyugalom, nem úgy kezem, hogy „…hol volt, hol nem volt…”, de nem is úgy fejezem be, hogy „…boldogan éltek, míg meg nem haltak”.
Furuta Junko (1973 – 1989)
Furuta Junko
Nem tudom, hányan hallották már ezt a nevet. Furuta Junko 1989. január 4-én meghalt. Az emberi kegyetlenség és könyörtelenség egyik védjegyévé vált a 16 éves lány halálának embertelen körülménye.
1988-at írunk, mikor Furuta Junkót, egy életvidám fiatal lányt elrabolta négy 16–18 éves „társa” (sajnos a nevek sehol sem hitelesek, mert a tettesek a börtön után változtattak, így felesleges is említeni), és tartott fogva 44 napon keresztül, mely megegyezett — talán felül is múlta azt — a pokollal. A méltóság teljes sárba tiprását kellett elviselnie, miközben testi-lelki szenvedésével örömet okozott a fiúknak.
A lány vesszőfutása csak erős idegzetűeknek:
Junkót 1988 novemberében négy fiú Misatóban, Saitama prefektúrában elrabolta. Tokióban tartották fogva az egyik fiú szüleinek lakásán. Hogy elejét vegyék az embervadászatnak, arra kényszerítették a lányt, hogy hívja fel szüleit, és mondja, hogy elszökött otthonról, de semmi baj, mert egy barátjánál van. Mivel a fogvatartók nem saját házukat használták, hanem az egyik fiú szüleiét, ezért a lányt egy közös fénykép készítésére is rákényszerítették, melyen az egyik fiú barátnőjeként pózol. Később ezt a kifogást elvetették, mikor már tudták, hogy a szülők nem fogják értesíteni a rendőrséget. A lány többször is próbált megszökni, könyörgött a szülőknek, de azok félelmükben semmit sem tettek. A megalázottság és a tehetetlenség kíméletlen története ez.
A következő adatok az 1989-es bírósági tárgyalás vallomásaiból állították össze. Forrás
1. nap: 1988. november 22.
A fiúk elrabolták Furuta Junkót, majd fogva tartották egy házban, ahol fotózkodnia kellett egyikükkel, mintha a barátnője lenne. Megerőszakolták (összesen több mint négyszázszor), kényszerítették, hogy hívja fel szüleit, és hazudja, hogy elszökött otthonról. Éheztették, majd csak csótányokat adtak neki enni és a vizeletével itatták. Arra kényszerítették, hogy vetkőzzön le mindenki előtt, és végezzen önkielégítést. A testét cigarettacsikkekkel égették, vaginájába és ánuszába idegen tárgyakat helyeztek fel.
11. nap
Számtalanszor összeverték, betonra fektették és ugráltak rajta. Felkötözték a mennyezetre, és boksz zsáknak használták a testét. Orra ekkorra olyannyira eltömődött már vérrel, hogy csak a száján tudott levegőt venni. Hasára súlyzókat dobáltak, mikor megpróbált vizet inni, kihányta – a gyomra már képtelen volt befogadni. Megpróbált elszökni, ezért azzal büntették, hogy csikkeket nyomtak el a karján. Gyúlékony anyagot öntöttek a lábára, majd meggyújtották. Folyamatosan idegen tárgyakkal követtek el erőszakot rajta.
20. nap
Az égési sérülései miatt már képtelen volt járni. Továbbra is mindennapos volt a verés bambusz botokkal, golfütővel és vasrudakkal. Cigarettát nyomtak a vaginájába, tűzijátékot helyeztek az ánuszába, majd meggyújtották. Körmeit feltépték, kezeit súlyokkal zúzták. Télen a jéghidegben arra kényszerítették, hogy az erkélyen aludjon. Grillcsirke nyárssal erőszakolták meg.
30. nap
Forró viaszt öntöttek az arcára és leégették a szempilláit öngyújtóval. Mellkasát tűvel bökdösték, majd bal mellbimbóját szétroncsolták egy harapófogóval. Dobhártyáját megsértették. Forró villanykörtét helyeztek a vaginájába, illetve ollóval erőszakolták meg. Már képtelen volt rendesen vizelni. Olyan súlyos sérülései voltak, hogy egy óráig tartott, míg le tudott kúszni a mosdóba.
=Megrázó képsorok=
[youtube wv-wZ84zLuQ nolink]
40. nap
Könyörgött a kínzóinak, hogy „öljék meg, és vessenek véget ennek”. 1989. január 01-jén Junko egyedül köszöntötte az új évet. A testét megcsonkították, képtelen volt megmozdulni a földről.
44. nap: 1989. január 04.
A négy fiú egy mahjong vereségre hivatkozva összeverte a lány megcsonkított testét vasrudakkal. A szemébe és az arcába nyomták egy gyertya lángját. Mindezek után gyújtófolyadékot öntöttek a lábaira, kezeire, arcára és hasára, majd meggyújtották. Ez volt a végső megpróbáltatás, az utolsó fájdalom, mely két órán át tartott. Furuta Junko nem sokkal később még azon a napon fájdalomban, egyedül meghalt a sokk hatására. A fiúk először nem vettek tudomást a lány komoly sérüléseiről, és azt hitték, csak szimulál.
Másnap viszont egy cementtel teli hordóba rejtették a holttestet, és szimplán kitették egy üres terepre.Később letartóztatták őket, és felnőttként kezelték mindannyiukat a bíróságon. Azonban mivel fiatalkorúak, a személyazonosságukat nem tették közzé. Gyilkosság helyett halált okozó súlyos testi sértés miatt ítélték el őket. A fogvatartó szülei eladták a házat, és abból is fizették a kárpótlást Junko családjának. Nem mintha az visszahozná a lányt, szerintem… A bűnösök nevetségesen kis időt töltöttek börtönben, egyikük 1999-ben szabadult, de 2004-ben már vissza is került hét évre egyéb bűncselekmény miatt. A vezetőt első fokon 17 évre, társai közül az egyiket 4–6, másikat 3–4 a negyediket pedig 5–10 évre ítélték. Az ítélet ellen hárman fellebbeztek, köztük a vezető is, de a másodfokú bíróság az ítéletet szigorította: a vezető 20 évet, egyik társa 5–9 évet kapott, míg a másik 5–7 évet. Bizony, számoljunk csak. Ezek a kegyetlen gyilkosok ezért a tettükért már hivatalosan nem felelősek, büntetésüket leülték, és szabadon járnak Japánban.
Junko édesanyjának később szembesülnie kellett a valósággal, hogy valójában mi is történt a lányával. Miféle mérhetetlen szenvedésen ment keresztül, megtapasztalva az emberi kegyetlenség legsötétebb rejtekein megbúvó állatiasságot. Mindenkinek a saját feladata elgondolkodni az efféle dolgokon, bár számomra felfoghatatlan az ilyen szintű szenvedés és embertelenség…
Sajnos ez is Japán. Természetesen nem szeretnék általánosítani, csak sosem szabad elfelejteni, hogy az éremnek mindig két oldala van. Japán tényleg lehet egy rózsaszín habostorta, de akár maga a pokol is. Ahogy minden más is.
Forrás: www.myanimelist.net
A történetet többször is filmre vitték: először Matsumura Katsuya 1995-ben Concrete-Encased High School Girl Murder Case (女子高生コンクリート詰め殺人事件), címmel, majd 2004-ben Concrete (コンクリート) címmel Nakamura Hiromu dolgozta fel az esetet. Sajnos egyik feldolgozáshoz sem tudok semmit hozzáfűzni, mert nem láttam teljes egészében egyiket sem.
Akit érdekel, itt lehet csatlakozni a Furuta Junko emlékére csoporthoz.
A GazettE nevű japán együttes is írt egy dalt a lány emlékére Taion címmel.
[youtube wOTjqi5ZjGU nolink]
