japánfelderítő.hu

Előző cik­kem a gésák­ról és az oira­nok­ról szólt, így most sze­ret­nék kicsit rész­le­te­seb­ben is írni az egyikről, még­hozzá a gésák­ról néhány alap­in­for­má­ció és érde­kes­ség formájában.

Min­den ember­ben él egy kép a gésák­ról, min­den­ki­ben más, és meg­es­het, hogy a kép­ze­let nem tel­je­sen tük­rözi a való­sá­got. Így elő­ször is tisz­tít­suk meg ezt a képet, kik is ők való­já­ban, és legyünk gaz­da­gab­bak néhány érde­kes­ség­gel velük kapcsolatban.

A gésa szó jelen­tése: művé­szet asszo­nya (kanj­ival: 芸者 a „művé­szet” és a „sze­mély” össze­vo­ná­sá­val). Miután már tud­juk, hogy nevük mit jelent, néhány szó­ban a fel­ada­ta­ik­ról is. A gésák első­sor­ban a gésa negye­dekbe láto­gató férfi ven­dé­gek szó­ra­koz­ta­tá­sá­val fog­lal­koz­nak. Ezt nem sze­xu­á­lis érte­lem­ben, hanem művé­szi érte­lem­ben: ének­kel, tánc­cal, zené­vel, és kisebb játé­kok­kal, melyek egyes kül­föl­di­ek­nek inkább gye­re­kes­nek tűn­het­nek, mint­sem művelt­nek. Erre egyik példa az Egy gésa emlék­ira­tai című film­ben is lát­ható ivós játék

A gésává válás egy elég hosszú folya­mat, ami lénye­ge­sen eltér nap­ja­ink­ban a rég­től. Manap­ság, az okta­tási köte­le­zett­ség miatt a lányok leg­ko­ráb­ban 15 éves koruk­ban kezd­he­tik el gésata­nul­má­nya­i­kat. Régen, aki gésa sze­re­tett volna lenni, vagy egyéb eset­ben, ha pél­dául egy jobb élet remé­nyé­ben elad­ták egy gésaház­nak, nehéz utat kel­lett meg­ten­nie, amíg egy­ál­ta­lán maiko (gésanö­ven­dék) lehe­tett. Elő­ször is oda­ke­rü­lé­se­kor — álta­lá­ban már tíz éves kora előtt is -, mint shikomi-san, min­den rá ruhá­zott fel­ada­tot el kel­lett végezni, kezdve a taka­rí­tás­tól a kimo­nók és kiegé­szítőik össze­haj­to­ga­tá­sáig, és azok­nak a vise­lé­sét is el kel­lett mind­eköz­ben sajá­tí­ta­nia. Ezek­után követ­ke­zett egy néhány hóna­pig tartó idő­szak, a mira­nai, vagyis „figyelj és tanulj” idő­szaka. Álta­lá­ban már ekkor kivá­laszt­ják one­e­s­an­ju­kat (nővé­rü­ket) akitől elta­nul­hat­ják a gésává válás for­té­lyait. Csak ezután hív­hat­ták magu­kat mai­kó­nak. Ezt az első tanu­lási sza­ka­szu­kat a san-san-kudo zárja le, mely annyit jelent: három­szor három – kilenc­szer. Ez az az ese­mény, ami­kor egy leendő maiko vagy gésa csat­la­ko­zik a közös­ség­hez, és gés­anő­vé­ré­vel test­véri köte­lék­ben egye­sül­nek. Ekkor a maiko új nevet kap, mely­nek egyik karak­tere meg­egye­zik nővére nevé­nek egyik karak­te­ré­vel, így válik a maiko a csa­lád tag­jává. (Itt érde­kes­ség­ként meg­em­lí­te­ném, hogy a san-san-kudo kife­je­zést álta­lá­ban a házas­ság­kö­tés alkal­má­val is hasz­nál­ják, ahol két olyan ember, akik között addig nem volt sem­mi­féle rokoni köte­lék, egy életre szóló tar­tós kap­cso­la­tot köt­nek. Ekkor a vőle­gény és a mennyasszony három-három korty sakét iszik három kis csé­széből. Így kötik össze sor­su­kat.) Ezután újabb tanu­ló­idő­szak követ­ke­zik, ami­kor a maikó meg­ta­nul min­dent, hogy igazi gésává vál­has­son. Ekkor kül­se­jé­ben is hatal­mas vál­to­zás követ­ke­zik be: a gésá­ké­nál sok­kal dísze­sebb kimo­nó­kat visel­nek, haju­kat is sok­kal több hajtű és kiegé­szítő díszíti.Sminkjük azon­ban eltér még a gésá­ké­tól: arcuk ugyan­olyan fehér, de csak az alsó ajku­kat fes­tik vörösre debü­tá­lá­suk után körül­be­lül egy évig.

Emel­lett a haj­vi­se­le­tük is eltér attól függően, hogy fris­sen bemu­ta­tott mai­kók, vagy már régebb óta. Debü­tá­lá­suk­kor és az azt követő három évben az úgyne­ve­zett wareshi­nobu hajat vise­lik, amely lénye­gé­ben egy vörös sza­lag köré fel­épí­tett kon­tyot jelent, melyet az évszak­nak meg­fe­lelően díszí­te­nek külön­böző hajtűkkel.

Wareshi­nobu

Később a mizu­a­géje után kap új fri­zu­rát, az ofu­kut, vagy elter­jed­tebb nevén a momo­wa­rét (ket­té­vá­gott barack-frizura).

Ofuku vagy Momoware

Emel­lett per­sze van­nak még a külön­böző ünne­pek­hez és ese­mé­nyek­hez kap­cso­lódó haj­vi­se­le­tek, de ezek nagyon egye­diek és bonyo­lul­tak, akit mégis érde­kelne képek­kel kiegé­szítve I T T talál egy “kisebb” listát.

Na de hol is élnek a gésák?

A gésák vilá­gát karyu­u­ka­i­nak, vagyis „virá­gok és fűzek vilá­gá­nak” nevez­zük. „Mert min­den gésa olyan szép, mint egy virág és olyan bájos, haj­lé­kony és erős, mint egy fűzfa.”

A nagy­vá­ro­sok mélyén (mint pél­dául Tokyo vagy Kyoto) létez­nek a hana­ma­chik, vagyis a virág­vá­ro­sok, hét­köz­na­pibb kife­je­zés­sel gés­ane­gye­dek. Itt talál­ha­tóak az okiyák, vagyis gésahá­zak, ahol a gésák és gésata­noncok élnek. Az okiyák­ban tart­ják álta­lá­ban a kimo­nó­kat és egyéb, a gésák mun­ká­já­hoz szük­sé­ges kiegé­szítő­ket is. Azon­ban nap­ja­ink­ban elő­for­dul, főleg a tokyoi gésák köré­ben, hogy a város másik részén bérelt gar­zon­la­ká­sok­ban lak­nak, és csak estén­ként tér­nek vissza az okiyákba fel­öl­tözni és sminkelni.

Emel­lett fon­tos sze­repe van az ocha­yák­nak, vagyis tea­há­zak­nak, melyek­ben a gésák dol­goz­nak. Ezek lehet­nek japán­ker­tek mélyén meg­búvó épüle­tek, vagy nagy­vá­ro­sok­ban talál­ható étter­mek­hez hasonlatosak.

Kik vol­tak az első gésák?

Való­színű­leg min­denki meg­lepő­dik azon a tényen, hogy az első gésák fér­fiak vol­tak. Az 1600-as évek ele­jén tűn­tek fel elő­ször külön­böző mulatt­sá­go­kon. Önma­gu­kat hou­kan­nak (幇間 — mulat­tató) vagy tai­ko­mo­chi­nak (太鼓持 — dobos) nevez­ték. Per­sze, mint min­den­hol más­hol, a szó­ra­ko­zást nyújtó sze­mé­lyek már jóval koráb­ban, a 7. szá­zad­ban jelen vol­tak a sabu­ru­kók (szol­gáló lányok) sze­mé­lyé­ben, mégis őket mond­hat­juk elsők­nek. Azon­ban 1751-ben egy shi­ma­ba­rai mulatt­sá­gon fel­tűnt a tai­ko­mo­chik között egy nő is, Kiku, akit első női gésá­nak tekint­he­tünk. Ezek­után, főként Edó­ban, szin­tén fel­tűn­tek női zené­szek, aki­ket onna geisha-nak nevez­tek, majd az évti­ze­dek során szá­muk annyira megnőtt, hogy a gésa szót már inkább csak rájuk értet­ték, míg a férfi gésá­kat otoko geisha név­vel illet­ték. Az 1800-as évektől már csak a nőkre hasz­nál­ták a gésa kifejezést.

For­rá­sok:
– Iwa­saki Mineko: A gésák gésája (TRIVIUM Kiadó, 2003)
– Liza Dalby: Gésa (Ulpius-ház Könyv­ki­adó, 2006)
– John Gal­lag­her: Gésák (Kos­suth Kiadó, 2005)
– http://www.thekeep.org/~kunoichi/kunoichi/themestream/taikomochi.html
– http://www.immortalgeisha.com/ig_bb/viewtopic.php?f=59&t=16608
– http://www.immortalgeisha.com/faq_geisha.php#faq07