japánfelderítő

Kenzo Tange (http://www.sommosite.it/ssite4/ss4_arch/faces/foto_tange.jpg)

Kenzo Tange 1913-ban szü­le­tett Osa­ká­ban, és még ahhoz az első építész­ge­ne­rá­ci­ó­hoz tar­to­zott, ame­lyik a világ­há­ború utáni moder­niz­mus kez­deti kor­sza­kát kép­vi­selte. Ő volt a máso­dik világ­há­ború utáni japán újjá­épí­tés leg­na­gyobb alakja, egy olyan építész, aki finom érzé­keny­ség­gel vegyíti a hagyo­má­nyos és tra­di­ci­o­ná­lis, a loká­lis és az újszerűen modern, glo­bá­lis ele­me­ket és ten­den­ci­á­kat. Ennek meg­fe­lelően anyag­hasz­ná­lata és for­ma­vi­lága igen jel­lemző és külön­le­ges. Mun­kás­sá­gá­ban ugyan­úgy meg­ta­lál­ha­tóak az abszo­lút ver­ti­ká­lis, égbe törő felhő­kar­co­lók és a hori­zon­tá­lis, hagyo­má­nyos csa­ládi házak, vala­mint a fel­tűnően nagy, mind hori­zon­tá­lis, mind ver­ti­ká­lis irányba ter­jesz­kedő modern épüle­tek is. Ilye­nek töb­bek közt a tokiói Olim­piai Csar­nok vagy a Mária Katedrális.

Építé­sze­té­nek egye­dül­ál­ló­sága a tra­di­ci­o­ná­lis japán stí­lus és a moder­niz­mus ötvö­zé­sé­ben állt. Első­ként ismerte fel az újfajta építé­szet jelentő­sé­gét Japán­ban. Köz­vet­len miután befe­jezte az egye­te­met meg­ala­pí­totta a Tange Labo­ra­tó­ri­u­mot, mely lehető­sé­get adott a fia­tal építé­szek­nek ötle­teik kicse­ré­lé­sére, így teremtve ezzel talajt egy inten­zív építé­szeti dis­kur­zus kiala­ku­lá­sára Japán­ban. Kezo Tange nem­csak mint építész ját­szott sze­re­pet a moder­niz­mus elter­je­dé­sé­ben, de mint író tanár és város­ter­vező is. Terv Toki­ó­nak című mun­kája a városi struk­túra ter­mé­sze­tére adott logi­kai választ, mely sze­rint az foly­to­no­san nőhet és vál­toz­hat. A ter­vet világ­szerte nagy figye­lem kísérte, hiszen Tange egy új kon­cep­ci­ó­val állt elő: a város növe­ke­dé­sé­nek kiter­jesz­té­sé­vel az öblön túlra. Ezt hidak, mes­ter­sé­ges szi­ge­tek, úszó par­ko­lók és mega-struktúrák léte­sí­tése által kép­zelte el.

Tokió terv

Tange szim­bo­li­kus építé­sze­té­nek jó pél­dája az 1964-es olim­pi­ára épített Olim­piai Sport­csar­nok. Ez a két csar­nok­ból álló együt­tes két bejá­rata egy­más­sal kom­mu­ni­kálva egy­más felé for­dul, és a kon­tak­tus erő­sebbé téte­lére egy­forma építé­szeti és szer­ke­zeti meg­ol­dá­sok alkal­ma­zása lát­ható az épüle­te­ken. Mind­két épület­nél figye­lemre méltó a szer­ke­zeti meg­ol­dás, hiszen a csar­nok lénye­gé­ben csak a két vas­be­ton­pil­lé­ren füg­gesz­kedő tető­szer­ke­zetből áll. Íves tetői nem­csak azért sze­ren­csé­sek, mert köve­tik a lépcsős lelá­tók vona­lát, de mivel az ív lehetővé teszi azt, hogy széle közel hajol­jon a talaj­hoz ezért képessé teszi arra, hogy emberi lép­té­ket adjon egy monu­men­tá­lis építménynek.

Mit­su­to­moe

Ha felülről tekin­tünk az épület­együt­tesre, olyan érzé­sünk van, mintha az állandó for­gás­ban lenne, amely érze­tet három domi­náló ív kelti. Ezen ívek pedig kísér­te­ti­e­sen emlé­kez­tet­nek a Japánt szim­bo­li­záló címe­rek egyi­ké­nek, a mit­su­to­moe mintájára.

Olim­piai Sportcsarnok

Hasonló szim­bó­lum­rend­szer figyel­hető meg Mária-katedrálisán is. Az épület alap­rajza kereszt for­májú, amit a felső tető­be­vi­lá­gító sávok jól érzé­kel­tet­nek, a kereszt­forma négy vége pedig egy sza­bá­lyos rom­boid geo­met­riai alak­za­tá­ban végző­dik. A hagyo­má­nyos kated­rá­lis építé­szeti min­ták­tól eltérően, egyedi anyag­hasz­ná­lat jel­lemző erre az épít­ményre, hiszen a héj­szer­ke­ze­tet vas­be­ton alkotja. A kated­rá­lis ver­ti­ká­li­san domi­náló, nagy egy­sé­ges tere a nyu­gati keresz­tény temp­lom­épí­té­szeti hagyo­má­nyok­nak hatá­sos és szim­bo­li­kus megjelenítése.

Mária-katedrális

Mária-katedrális 2.

Kenzo Tange, mielőtt meg­ter­vezte volna a Szent Mária kated­rá­list szá­mos közép­kori góti­kus kated­rá­list fel­ke­re­sett Euró­pá­ban, majd így nyi­lat­ko­zott: „Miután meg­ta­pasz­tal­tam a menybe törekvő és kimond­ha­tat­la­nul misz­ti­kus tere­ket, új tere­ket kezd­tem elkép­zelni és a modern tech­no­ló­gia esz­kö­ze­i­vel akar­tam meg­va­ló­sí­tani őket.” (http://www.pritzkerprize.com/laureates/1987/bio.html) Ez a kije­len­tés is jól tük­rözi Tange építé­szeti cél­kitű­zé­sét, mely a modern tech­no­ló­gia és a hagyo­má­nyos for­ma­vi­lág össze­kap­cso­lá­sára törek­szik külön­le­ges és for­ma­bontó hatá­so­kat keltve ezzel a korai modern japán építészetben.

Ran­dom Posts