Mi az: nagy, kövér és szerencsét hoz?

A válasz Ebisu (Yebisu) 恵比須! A japán vallásegyveleg-panteon egy kiemelkedő szereplőjét szeretném bemutatni, elsőként a hét japán szerencseistenről szóló cikksorozatomból. Azért Ebisut először, mert ő az egyetlen a hét közül, aki japán eredetű és egyike a legnagyobb kultusszal rendelkező isteneknek.

Ez a népszerűség főként arra vonatkoztatható vissza, hogy – bár nehéz meghatározni a pontos szerepét, hiszen sokan, sok helyen és sokféleképpen tisztelték – amikor a hét szerencseistennel együtt veszik, akkor ő a halászat, az óceán, a biztonságos hajózás, a kereskedők, a „tiszta üzlet” istene ezért nem meglepő, hogy egy halászatra épülő társadalomban ilyen nagy tisztelet övezi.

Ebisu

Ebisu

Kinézetén rendkívül jól látszik, hogy milyen istenséggel is van dolgunk. Mosolygós, szakállas, pocakos, általában kimono-ban és hakamában vagy sashinuki-ben (指貫 – Heian korszakbeli hakama) vagy kariginu-ban (狩衣vadászruha) látható, de a legfontosabb ismertetőjegye a jobb kezében található horgászbot és a rajta lógó (vagy a kezében tartott) óriási „nagyszemű vörösdurbincs” (Pagellus bogaraveo – red sea bream) vagy „vörös csattogóhal” (Lutjanus bohar - snapper). Japánul a legegyszerűbb, tai (鯛) a szerencsét szimbolizálja (igen, őt szokták eregetni sárkányként). Általában egy hegyes sipkát visel, melyet kazaori eboshi-nak (風折烏帽子) hívnak, mely középen össze van hajtva.

Ebisu nagy népszerűségnek az Edo korból ered, tömegével készültek az Ebisu babák, akiket utazó Ebisu-baba készítők (ebisumawashi 恵比須回) főleg Nishinomiyából (西宮). A babákat és a portrékat használták a fesztiválokon, melyeket ma is megtartanak, például Osaka prefektúrában október 20-án, vagy január 9-10-én. Állítólag onnan ered a kereskedelemhez köthető szerencsehozása, hogy a kereskedők, akiknek bántotta a lelkiismeretét, hogy sok hasznot húznak, ilyenkor nagy kedvezményeket adtak. Érdekesség, hogy a 18-19. század folyamán pont turistavadász lehetőségeik miatt lettek népszerűek újra.

Ebisu a Butsuzō-zu-i-ben

Több neve közül ismert például a Kojiki-ből és Nihongi-ból a Hiruko 蛭子 (vagy 夷, 戎, 水蛭子、蛭児) aki Izanagi és Izanami gyermeke és csontok nélkül született, mert Izanami szólalt meg először az udvarlás időszaka alatt. Beletették egy vörös hajóba, és szélnek eresztették mivel deformáltságának köszönhetően még háromévesen sem tudott járni. Ebisu Saburo találta meg és viselte gondját, később sok kihívás után ő lett Ebisu.

Ōkuninushi 大国主命 (avagy Daikokuten) gyermekeként is ismert Kotoshironushi-no-kami 事代主神 néven.

Máshol mint egy uralkodó osztálybeli ember gyermekeként találkozni vele, akit szerettek az emberek, de ő meg horgászni szeretett ezért amikor valamilyen összejövetel volt, akkor mindig elő kellett keríteni valamelyik horgászhelyéről.

A sokféle alaknak köszönhetően kapott még néhány feladatot, így egyike a gyermekek védőistenének (csakúgy mint Hotei) valamint a reggeli nap istensége is. Kyūshū-ban például még a farmok isteneként is tisztelik. Mivel csontok nélkül született, sokszor azonosítják a jellyfish-el.

Ebisu egy ismert és fontos tradíciót is elindított, méghozzá nem mást, mint a tapsolást az imádkozás megkezdésekor: szegényről úgy tartják ugyanis, hogy meglehetősen süket, így fel kell hívni valamivel a figyelmét.

Sokan lefestették ebben a korban, köztük Kanou Tan’yuu 狩野探幽 (1602-74) és  Ogata Kourin 尾形光琳 (1659-1716) is.

A hét szerencseisten népszerűsége a mai napig töretlen, Ebisu és Daikokuten (a földművelés istene) általában együtt kapnak helyet a konyhákban felállított kis szentélyekben. Aki pedig Japánban jár, annak pedig kötelező megsimogatnia Ebisu pocakját, állítólag szerencsét hoz.

Külön fesztiválok is vannak Ebisunak, mint például a Tōka Ebisu fesztivál Nishinomiya Ebisu szentélyében és az Imamiya Ebisu szentélyben ahol egész éven sok-sok rituálét mutatnak be.

Vannak zarándokutak mind a hét szerencseistenhez, melyek főleg a már említett januári és októberi fesztiválok (夷子講 – Ebisukou) idején népszerűek (pl. itt lehet megnézni a Tōkyōban található körutakat (rossz angolsággal van az oldal!)). Lehet pecsétet kapni az út során – persze csak miután lecsengettünk 1000 yent a papírért és minden szentélynél/templomnál van szuvenír bolt, tele mindenféle emléktárggyal. A túra fáradságát pedig mi sem mosná el jobban, mint egy korsó eredeti…

Yebisu sör

A cikksorozat itt folytatódik.

Források és további olvasnivaló:

http://www.onmarkproductions.com/html/buddhism.shtml

/a cikkben használt képek egy része és néhány fordítás az oldal tulajdonosának engedélyével

A tōkyōi túra weboldala

JAANUS – shichifukujin 七福神 – Japanese Architecture and Art Net Users System

JAANUS – Ebisu

Encyclopedia of Shinto – Ebisu

http://www.international.ucla.edu/eas/lessons/wohl/gods.pdf

Butsuzō-zu-i 仏像図彙 – Illusztráció

Az írásra így tudsz hivatkozni, ha felhasználod: Bolfán Péter (2010) Mi az: nagy, kövér és szerencsét hoz?. japanfelderito.hu. http://japanfelderito.hu/mi-az-nagy-kover-es-szerencset-hoz/
  • http://twitter.com/alabooo Ala

    Nem is tudtam, hogy van ilyen, hogy hét szerencseisten Japánban. Pedig a legelső kép még ismerős is valahonnan.
    Azt tudtam, hogy a tapsolással az istenek figyelmét szokták felhívni, most legalább azt is tudom, honnan indult ez a hagyomány. Érdekes cikk volt, majd várom a többi 6-ot

  • http://twitter.com/sushiboom Szabó Krisztina

    És még attól féltél nem lesznek források hozzájuk :D Jó lett kíváncsi vagyok a többire is ^^
    (igazán hozhatna nekem is szerencsét T-T elkérem majd a dobozból XDDD)