Tadao Ando építészete
Az ázsiai országok kulturális és művészeti vizsgálata mindig is érdekes kérdés volt az európai ember számára, többek között azért, mert ezen területek sokáig teljesen elzárkóztak a többi kontinenstől és országtól. A nehézségek másik oka, hogy, kultúrájuk is alapjaiban különbözik a miénktől, és a hosszú ideig tartó elhatárolódás miatt nem történhettek fokozatosan a megismerés és összefonódás folyamatai. Ennek, és az emberi természet és megismerés alapvető sajátosságainak is köszönhető, hogy csak a saját szempontjainkhoz, ismereteinkhez viszonyítva tudjuk szemlélni és értelmezni ezeket a kultúrákat és tőlünk idegen elemeiket.
A japán építészet a XXI. században különösen előtérbe került. Ma már szinte nincs olyan nemzetközi építész újsága, amely ne számolna be rendszeresen újabb és újabb japán építészeti műremekekről, vagy organikus-építészeti alkotásokról. Ráadásul japánban szinte egymás után születnek meg a modernnél modernebb múzeumok, ahol a tervező építészek neve ma már nem cseng idegenül az európai ember számára sem.
Tadao Ando 1941-ben született, így már a második építész nemzedék gyermeke. Építészeti alkotásaiban egyedülálló, új utakat keresett és a természetre, elemeinek felhasználására különösen nagy hangsúlyt fektetett. A fény változó mintázatait és a szél megjelenését kereste a struktúrákban, valamint a víz mindig kiemelt szerepet kapott alkotásaiban.
Gyerekkorát az utcán töltötte, majd 10–17 éves koráig szenvedélyesen gyártotta a fa hajókat és repülőmodelleket. 18 éves korában kapott egy könyvet, melyben La Corbusier grafikái szerepeltek, aminek hatására érdeklődése az építészet felé fordult. Sohasem tanulta az építészetet intézményes keretek között, és miután a boxolói pályát nem érezte magához valónak autodidakta módon elkezdte képezni magát. Építészek, designerek és várostervezők mellett tanult, és mivel mindennél jobban izgatta az építészet, rengeteget olvasott és járta az utcákat. Órákat képes volt eltölteni egy-egy építészeti remekmű mellett, megnézte minden szegmensét, majd körbejárta azt. Végül annyira kiművelte magát, hogy nemcsak építész lett, de nem akármilyen hírnévre is sikerült szert tennie.
„Pici, ám rendkívül gondosan kidolgozott házak, kontemplatív spirituális helyszínek és megdöbbentő múzeumok jelzik munkásságának egy-egy állomását. Építészetének lényege az a látszólagos ellentmondás, amint a formák anyagiságukat vesztik az idő múlásával. Ez pedig azon hitéből fakad, miszerint a lét véletlensége a természet ki nem fejezhető jelenlétén keresztül mutatható meg.”1.
A Templom a vízen elnevezésű építménye igen jól példázza az építészet és a természet összekapcsolódását, mely ráadásul egy szakrális térben valósul meg. Japán vallása, a buddhizmus szemlélete is erősen kötődik a természethez, ezért kap az építmény egy igen szuggesztív jelleget azáltal, hogy elmossa a határokat természet és az emberi kéz által létrehozott építmény között.
A templom Awaji-szigetén található, amely a japán Belső-tenger legnagyobb szigete. Itt építette meg Tadao Ando ezt a szimbolikus épületet a hegyek között, egy kis vízi kikötő szomszédságában. Az ide látogatók először egy hosszú hófehér betonfal előtt találják magukat, amelynek magassága 3 méter, és közepében egy egyszerű kapu található, amely olyan hatást kelt, mintha csak papírmaséból lenne kivágva. Ezen átlépve, azonban még mindig nem a templom bejáratával találkozhatunk, hanem egy másik, de már ívesen görbült fal előtt találjuk magunkat, amelyen bejáratot már hiába keresünk, viszont felfedezhető egy fehér kavicsokból kirakott ösvény, amely mutatja az útvonalat a fal megkerülésére. A fal túloldalán egy 40×30 méteres ovális alakú lótusz-tavacska látható, amelyhez lépcső vezet fel, hogy aztán egy újabb hosszú lépcsőn jussunk le a tó közepe alá, ahol a szentély igazi bejárata található. A szentélybe érve mindent piros fából készült szerkezet borít, ami elvezet minket egy Buddha szoborhoz, nyugatnak háttal fordulva. Az ember úgy érzi, mintha valamiféle megtisztuláson menne keresztül mire leér a templomba, hiszen az „akadályok” időt adnak arra, hogy az ember elfelejtsen és kitöröljön mindent, ami a hétköznapokban nyomasztja, és teljesen tiszta lélekkel érkezzen meg a szentély belsejébe.
A Gyermekek Múzeuma névre keresztelt épülete szintén egy nyugodt, a természettel körülhatárolt környezetben jött létre, hatalmas hegyes-fás övezetben, egy tó szomszédságában, Himeji városa közelében. A múzeum óriási területen fekszik és három egységből álló épületegyüttesből áll (fő épület, pláza, workshop komplexum). Fő egységében helyet kapott egy könyvtár, kültéri és beltéri színház, kiállító terem, multifunkcionális előadóterem és egy étterem is. A kültéri színház a tetőn lett elhelyezve, így gyönyörű panorámát biztosít a tóra néző kilátással. A múzeumnak van egy kiegészítő épülete, amelyben workshopok megrendezésére nyílik lehetőség, és egy pláza-rész is tartozik hozzá. A három épületet egy vízesésé mellett húzódó lépcsősor köti össze. Az épületegyüttes egészét a víz és a természet harmonikus elegye hálózza be ideális környezetet teremtve ezzel a művészetnek.
Tadao Ando filozófiáját jól tükrözi a következő idézet is: „Az olyan dolgok, mint a fény vagy a szél csak akkor kapnak értelmet, amikor egy épület belsejébe tesszük azokat olyan formában, ami a külvilágtól független. Olyan építészeti rendszert hozok létre, amely geometriai négyzeteken, körökön, háromszögeken és téglalapokon alapszik. A természet erőit próbálom felhasználni és beépíteni az adott területen, ahol építek, oly módon, hogy újra megteremtsem az épület és a természet (fény és szél) egységét és harmóniáját, amely elveszett a japán építészet modernizációs folyamatában a 60-as 70-es évek gyors ütemű gazdasági fejlődése során.” 2.
Érdekes alkotása még az eredetileg golfpályának épülő Emlékkert, amely a nagy hanshini földrengés halottainak állít méltó emléket.
1.
Tadao Ando — a fény és a víz építésze — Börcsök László és Barna Krisztina előadássorozata XI.
http://epiteszforum.hu/node/9311
2.
The Pritzker Architecture Prize – Tadao Ando – Biography
http://www.pritzkerprize.com/laureates/1995/bio.html






