Tadao Ando építészete

3 hozzászólás
írta Halász Adrienn - 2010. március 4. csütörtök

Az ázsiai orszá­gok kul­tu­rá­lis és művé­szeti vizs­gá­lata min­dig is érde­kes kér­dés volt az euró­pai ember szá­mára, töb­bek között azért, mert ezen terü­le­tek sokáig tel­je­sen elzár­kóz­tak a többi kon­ti­nenstől és ország­tól. A nehéz­sé­gek másik oka, hogy, kul­tú­rá­juk is alap­ja­i­ban külön­bö­zik a miénktől, és a hosszú ideig tartó elha­tá­ro­ló­dás miatt nem tör­tén­het­tek foko­za­to­san a meg­is­me­rés és össze­fo­nó­dás folya­ma­tai. Ennek, és az emberi ter­mé­szet és meg­is­me­rés alap­vető sajá­tos­sá­ga­i­nak is köszön­hető, hogy csak a saját szem­pont­ja­ink­hoz, isme­re­te­ink­hez viszo­nyítva tud­juk szem­lélni és értel­mezni eze­ket a kul­tú­rá­kat és tőlünk ide­gen ele­me­i­ket.

A japán építé­szet a XXI. szá­zad­ban külö­nö­sen elő­térbe került. Ma már szinte nincs olyan nem­zet­közi építész újsága, amely ne szá­molna be rend­sze­re­sen újabb és újabb japán építé­szeti műre­me­kekről, vagy organikus-építészeti alko­tá­sok­ról. Ráadá­sul japán­ban szinte egy­más után szü­let­nek meg a modern­nél moder­nebb múze­u­mok, ahol a ter­vező építé­szek neve ma már nem cseng ide­ge­nül az euró­pai ember szá­mára sem.

Tadao Ando 1941-ben szü­le­tett, így már a máso­dik építész nem­ze­dék gyer­meke. Építé­szeti alko­tá­sa­i­ban egye­dül­álló, új uta­kat kere­sett és a ter­mé­szetre, ele­me­i­nek fel­hasz­ná­lá­sára külö­nö­sen nagy hang­súlyt fek­te­tett. A fény vál­tozó min­tá­za­tait és a szél meg­je­le­né­sét kereste a struk­tú­rák­ban, vala­mint a víz min­dig kiemelt sze­re­pet kapott alkotásaiban.

Tadao Ando

Gye­rek­ko­rát az utcán töl­tötte, majd 10–17 éves koráig szen­ve­dé­lye­sen gyár­totta a fa hajó­kat és repülő­mo­del­le­ket. 18 éves korá­ban kapott egy köny­vet, mely­ben La Cor­bu­sier gra­fi­kái sze­re­pel­tek, ami­nek hatá­sára érdeklő­dése az építé­szet felé for­dult. Soha­sem tanulta az építé­sze­tet intéz­mé­nyes kere­tek között, és miután a boxo­lói pályát nem érezte magá­hoz való­nak auto­di­dakta módon elkezdte képezni magát. Építé­szek, desig­ne­rek és város­ter­vezők mel­lett tanult, és mivel min­den­nél job­ban izgatta az építé­szet, ren­ge­te­get olva­sott és járta az utcá­kat. Órákat képes volt eltöl­teni egy-egy építé­szeti remekmű mel­lett, meg­nézte min­den szeg­men­sét, majd kör­be­járta azt. Végül annyira kimű­velte magát, hogy nem­csak építész lett, de nem akár­mi­lyen hír­névre is sike­rült szert tennie.

Pici, ám rend­kí­vül gon­do­san kidol­go­zott házak, kon­temp­la­tív spi­ri­tu­á­lis hely­szí­nek és meg­döb­bentő múze­u­mok jel­zik mun­kás­sá­gá­nak egy-egy állo­má­sát. Építé­sze­té­nek lényege az a lát­szó­la­gos ellent­mon­dás, amint a for­mák anya­gi­sá­gu­kat vesz­tik az idő múlá­sá­val. Ez pedig azon hitéből fakad, misze­rint a lét vélet­len­sége a ter­mé­szet ki nem fejez­hető jelen­lé­tén keresz­tül mutat­ható meg.”1.

Temp­lom a vízen 1.

A Temp­lom a vízen elne­ve­zésű épít­mé­nye igen jól pél­dázza az építé­szet és a ter­mé­szet össze­kap­cso­ló­dá­sát, mely ráadá­sul egy szak­rá­lis tér­ben való­sul meg. Japán val­lása, a budd­hiz­mus szem­lé­lete is erő­sen kötő­dik a ter­mé­szet­hez, ezért kap az épít­mény egy igen szug­gesz­tív jel­le­get azál­tal, hogy elmossa a hatá­ro­kat ter­mé­szet és az emberi kéz által lét­re­ho­zott épít­mény között.

A temp­lom Awaji-szigetén talál­ható, amely a japán Belső-tenger leg­na­gyobb szi­gete. Itt építette meg Tadao Ando ezt a szim­bo­li­kus épüle­tet a hegyek között, egy kis vízi kikötő szom­széd­sá­gá­ban. Az ide láto­ga­tók elő­ször egy hosszú hófe­hér beton­fal előtt talál­ják magu­kat, amely­nek magas­sága 3 méter, és köze­pé­ben egy egy­szerű kapu talál­ható, amely olyan hatást kelt, mintha csak papír­ma­sé­ból lenne kivágva. Ezen átlépve, azon­ban még min­dig nem a temp­lom bejá­ra­tá­val talál­koz­ha­tunk, hanem egy másik, de már ívesen gör­bült fal előtt talál­juk magun­kat, ame­lyen bejá­ra­tot már hiába kere­sünk, viszont fel­fe­dez­hető egy fehér kavi­csok­ból kira­kott ösvény, amely mutatja az útvo­na­lat a fal meg­ke­rü­lé­sére. A fal túl­ol­da­lán egy 40×30 méte­res ová­lis alakú lótusz-tavacska lát­ható, amely­hez lépcső vezet fel, hogy aztán egy újabb hosszú lépcsőn jus­sunk le a tó közepe alá, ahol a szen­tély igazi bejá­rata talál­ható. A szen­télybe érve min­dent piros fából készült szer­ke­zet borít, ami elve­zet min­ket egy Buddha szo­bor­hoz, nyu­gat­nak hát­tal for­dulva. Az ember úgy érzi, mintha vala­mi­féle meg­tisz­tu­lá­son menne keresz­tül mire leér a temp­lomba, hiszen az „aka­dá­lyok” időt adnak arra, hogy az ember elfe­lejt­sen és kitö­röl­jön min­dent, ami a hét­köz­na­pok­ban nyo­masztja, és tel­je­sen tiszta lélek­kel érkez­zen meg a szen­tély belsejébe.

Temp­lom a vízen 2.

Gyer­me­kek Múze­uma 1.

A Gyer­me­kek Múze­uma névre keresz­telt épülete szin­tén egy nyu­godt, a ter­mé­szet­tel körül­ha­tá­rolt kör­nye­zet­ben jött létre, hatal­mas hegyes-fás övezet­ben, egy tó szom­széd­sá­gá­ban, Himeji városa köze­lé­ben. A múzeum óriási terü­le­ten fek­szik és három egy­ség­ből álló épület­együt­tesből áll (fő épület, pláza, work­shop komp­le­xum). Fő egy­sé­gé­ben helyet kapott egy könyv­tár, kül­téri és bel­téri szín­ház, kiál­lító terem, mul­ti­funk­ci­o­ná­lis előa­dó­te­rem és egy étte­rem is. A kül­téri szín­ház a tetőn lett elhe­lyezve, így gyö­nyörű pano­rá­mát biz­to­sít a tóra néző kilá­tás­sal. A múze­um­nak van egy kiegé­szítő épülete, amely­ben work­sho­pok meg­ren­de­zé­sére nyí­lik lehető­ség, és egy pláza-rész is tar­to­zik hozzá. A három épüle­tet egy víz­esésé mel­lett húzódó lépcső­sor köti össze. Az épület­együt­tes egé­szét a víz és a ter­mé­szet har­mo­ni­kus elegye hálózza be ide­á­lis kör­nye­ze­tet teremtve ezzel a művészetnek.

Tadao Ando filo­zó­fi­á­ját jól tük­rözi a követ­kező idé­zet is: „Az olyan dol­gok, mint a fény vagy a szél csak akkor kap­nak értel­met, ami­kor egy épület bel­se­jébe tesszük azo­kat olyan for­má­ban, ami a kül­vi­lág­tól füg­get­len. Olyan építé­szeti rend­szert hozok létre, amely geo­met­riai négy­ze­te­ken, körö­kön, három­szö­ge­ken és tég­la­la­po­kon alap­szik. A ter­mé­szet erőit pró­bá­lom fel­hasz­nálni és beépí­teni az adott terü­le­ten, ahol építek, oly módon, hogy újra meg­te­remt­sem az épület és a ter­mé­szet (fény és szél) egy­sé­gét és har­mó­ni­á­ját, amely elve­szett a japán építé­szet moder­ni­zá­ciós folya­ma­tá­ban a 60-as 70-es évek gyors ütemű gaz­da­sági fejlő­dése során.” 2.

Gyer­me­kek Múze­uma 2.

Érde­kes alko­tása még az ere­de­ti­leg golf­pá­lyá­nak épülő Emlék­kert, amely a nagy hanshini föld­ren­gés halot­ta­i­nak állít méltó emléket.

Emlék­kert 2.

Emlék­kert 1.

1.

Tadao Ando — a fény és a víz építé­sze — Bör­csök László és Barna Krisz­tina előa­dás­so­ro­zata XI.

http://epiteszforum.hu/node/9311

2.

The Pritz­ker Archi­tec­ture Prize – Tadao Ando – Biography

http://www.pritzkerprize.com/laureates/1995/bio.html

Tadao Ando — a fény és a víz építé­sze — Bör­csök László és Barna Krisz­tina előa­dás­so­ro­zata XI.

http://epiteszforum.hu/node/9311 (2008. május 14.)

  • http://twitter.com/hiyonosaeko Szed­mák Livi

    Hazud­nék, ha nagy művé­szet rajon­gó­nak nevez­ném magam, és saj­nos ez az építé­szetre is igaz. Ettől füg­get­le­nül nagyon érde­kes és jól meg­írt ez a cikk, még az én figyel­me­met is lekötötte =)

  • http://twitter.com/asx_nici Niko­lett Szabó

    Nagyon szép és igé­nyes cikk!
    Nem vagyok ott­hon az építé­szet vilá­gá­ban, de van­nak olyan dol­gok, amik lenyű­göz­nek (pl. ez a temp­lom is itt vagy Tange Kenzó néhány “alko­tása”) és kíván­csivá tesz­nek (pl. hogyan és med­dig lehet kap­szu­la­ház­ban kibírni, még ha köl­tö­zés szem­pont­já­ból prak­ti­kus is.) Érde­kes még, ami­kor egy-egy nagyobb felhő­kar­coló ter­veit azért vál­toz­tat­ják meg, hogy a fengshui áram­lá­sa­i­nak meg­fe­lel­jen. =) Sze­rin­tem ezek jó témák, csak úgy mint, az itt fel­ho­zott ember és ter­mé­szet kap­cso­lata az építészetben. ^^

  • http://twitter.com/acska2 Halasz Adri­enn

    Köszö­nöm a hoz­zá­szó­lá­so­kat, örülök, hogy nem volt una­la­mas a cikk. Ter­ve­zem, hogy még blo­go­lok majd építé­szetről, csak­hogy a félév végére már tel­je­sen megunjátok…Engem is lenyű­göz ez a mini­ma­lista letisz­tult egy­szerű­ség, ami még ha euró­pa­iak pró­bál­ják is utá­nozni, a japá­nok sajátja marad.