japánfelderítő.hu

Szín­vo­na­las szó­ra­koz­tató iro­dal­mat össze­hozni nehéz (silá­nyat nem, mint szá­mos kul­tu­rá­lis kút­mér­ge­zés nagy sikere bizo­nyítja). Ha a lehető leg­ké­zen­fekvőbb ele­me­ket válo­gatja ki a művész a japán pop­kul­tú­rá­ból, még nagyobb a veszély, hogy fino­man szólva fel­szí­nes giccs-egzotikum lesz az ered­mény, ami a távoli tájak mesés vará­zsá­nak meg a sok kis ferde szemű ember kifür­kész­he­tet­len lel­ké­nek leg­fel­jebb Blikk-szintű […]

Mura­kami Haruki helyett ezút­tal Mura­kami Rjú egy köny­vét vesszük gorcső alá, aki messzi­föl­dön ismert arról, hogy bár­mit van mer­sze leírni, és hogy nem rit­kán nyúl a magu­kat áruló lányok­hoz — már­mint téma­ként (remél­hető­leg). A Love & Pop vagy épp az aktu­á­li­san bon­colt Nya­kig a miszó­ban is bemu­tatja nekünk a japán kul­tu­rá­lat­lan­sá­got, vagyis azt, hogy mi […]

I once had a girl, or sho­uld I say, she once had me… She sho­wed me her room, isn’t it good Nor­we­gian wood? Ren­ge­te­gen akad­tak ki a Nor­vég erdő című Murakami-regény címé­nek magya­rí­tása miatt. Olyas­mi­vel dobá­lóz­tak, hogy mek­kora jelentő­sége is van a cím­adó Beatles-számnak (főképp, hogy Mura­kami egyéb­ként is elő­sze­re­tet­tel ado­má­nyoz dal­cí­me­ket regé­nye­i­nek: ilyen pél­dául a […]

Mura­kami Haru­ki­ról sok­szor sok­fé­le­kép­pen sok­fé­lét írtak, hol magasz­ta­lót, hol elma­rasz­ta­lót — azt azon­ban biz­tosra lehet venni, hogy utób­bit elég rit­kán okozta a meg­ala­po­zott kri­ti­kusi hoz­zá­ál­lás, sok­kal inkább a sike­rei okozta fél­té­keny­ke­dés, netán értet­len­ke­dés. Hogy az úriem­ber miért is ennyire sike­res, azt inkább nem magya­ráz­nám: elég fel­csapni bár­me­lyik magya­rul meg­je­lent köny­vét, aztán vagy meg­ért­jük, vagy nem. […]

Tart­sunk “beteg regény”-napot: Kane­hara Hit­omi az előző bejegy­zés­ben emle­ge­tett Nat­suo Kiri­nó­hoz hason­lóan sok díjat zse­belt be két­ség­te­le­nül tébo­lyo­dott írása­i­ért, ám büsz­kél­ked­het azzal, hogy díj­be­zse­be­lés mel­lett bot­rány­ko­dás­ban is jeles­ke­dett — még ha bot­rány­kel­tés­ben leg­in­kább csak zsenge kora miatt jeles­ke­dett. A követ­kezők­ben bemu­ta­tott regé­nyét pél­dául huszon­egy éves korá­ban “követte el”, ala­po­san feje tete­jére állítva a japán undergroundról […]

A köny­vekre több­nyire barom­sá­go­kat írnak. Na nem a szerző nevére és a címre gon­do­lok: sok­kal inkább a mos­ta­ná­ban divattá vált idé­ze­tekre — nagy­nevű lapok kri­ti­ku­sai mél­tat­ják a mél­ta­tásra érde­mes (!?) köny­ve­ket, a kiadók pedig büsz­kén rányom­ják a rop­pant elmés, hatás­va­dász dicsé­re­te­ket a borí­tóra, fel­té­te­lez­hetően a pozi­tív rek­lám ked­vé­ért. Elég sok köny­vet lett volna már kedvem […]