japánfelderítő.hu

Japán­ban nem isme­ret­len foga­lom a fana­ti­kus rajon­gás: élő és élet­te­len dol­gok­nak egy­aránt van­nak oly­kor a visel­ke­dés álta­lá­no­san elfo­ga­dott nor­máin átlépő illetve azon belül maradó rajongói.

For­rás: www.theotaku.com

Nincs ez más­ként a vir­tu­á­lis ide­á­lok­kal sem: mind­annyian külön egyé­ni­sé­gek, azon­ban főként az Inter­ne­ten buk­kan­nak fel, és bár saját sze­mé­lyi­sé­gük, tör­té­ne­tük van, még­sem élő embe­rek, csak előre legyár­tott kép­má­sai a töké­le­tes ide­á­lok­nak. Főként a videó­meg­osztó olda­lak támo­gat­ják őket, mint a Nico­Nico Douga (ニコニコ動画), illetve külön témák jelen­nek meg nekik a fóru­mo­kon is.

A pop­zene kul­tu­sza, az idol kul­tusz virág­zik, és ezt tovább­fej­lesztve ötlött a gon­do­lat a HoriPro INC. vezető­sé­gé­nek fejébe, misze­rint egy digi­tá­lis pop ide­ált kell lét­re­hozni. Így szü­le­tett meg 1996-ban Kyoko Date a DK96 (Dig­i­tal Kid) Pro­jekt kere­té­ben. A cyber-idolban akar­ták meg­va­ló­sí­tani a szi­get­or­szág fia­tal­ja­i­nak ide­ál­ját: külső­leg, belső­leg töké­le­tes fia­tal lány. Nép­szerű­sége hihe­tet­le­nül nőtt, lemezt jelen­tet­tek meg neki és rádiós-, tele­ví­ziós műso­rokba hív­ták “sze­re­pelni”. Azon­ban az újszerű­ség vará­zsa hamar fakulni kez­dett, és Kyoko Date is hamar eltűnt a színről.

Az ötlet azon­ban nem tűnt el vég­le­ge­sen, időről-időre vir­tu­á­lis ido­lok sorát pró­bál­ták fel­fut­tatni az ifjú­ság köré­ben. Ilyen idol­ként szü­le­tett 2000-ben Terai Yuki is, aki nem csak egy külső­leg töké­le­tes 19 éves énekesnő, de még idő­utazó is 2017-ből. Ezen abszur­di­tá­sok hoz­zá­adá­sá­val az otaku tábor­ban sze­rez­tek egyre nagyobb nép­szerű­sé­get, és hogy ezt növel­jék, játé­kok hadát dob­ták piacra. Ilyen az Idolm@ster nevű rit­mi­kus játék is, mely 2005-ben jelent meg. Manap­ság egyre nép­szerű­sö­dik az is, hogy a vir­tu­á­lis ido­lok zene­szá­mait létező ban­dák adják elő, illetve for­dítva. A Per­fume nevű tech­no­pop lány­együt­tes slá­ge­reit pél­dául elő­sze­re­tet­tel énekel­te­tik a digi­tá­lis ido­lok­kal vagy hasz­nál­ják rit­mi­kus játékokhoz.

A leg­újabb üdvös­kék azon­ban két­ség­te­le­nül a Yamaha szin­te­ti­zá­tor szoft­ver, a Voca­loid kaba­la­fi­gu­rái. A prog­ram első ver­zi­ója 2003-ban jelent meg, ekkor még nem a Yamaha neve alatt — bár az erő­sen köz­remű­kö­dött benne -, hanem a Voca­loid Sin­ger Lib­ra­ri­esé­ben az Egye­sült Király­ság­ban Zero-G név­vel. Egy évvel később a Cryp­ton Future Media fej­lesz­tette tovább a szoft­vert Japánban.

For­rás: www.vocaloid.com

A prog­ram műkö­dése annyi­ból áll, hogy ismert média sze­mé­lyi­sé­gek (gyak­ran seiyuuk, mert sok profi énekes inkább vissza­lé­pett: nem akart hang­kló­no­kat) adják hang­ju­kat a prog­ram­nak, mely sza­ba­don for­máz­ha­tóvá válik, és egyéni zene­szá­mo­kat lehet felé­ne­kel­tetni a segít­sé­gé­vel egy szin­te­ti­zá­to­ros kezelő­fe­lü­le­ten. Effek­tek, tónu­sok, hang­szí­nek, hang­ma­gas­sá­gok mind-mind hoz­zá­ad­ha­tók az álta­lunk készí­tett énekekhez.

Csak vizu­a­li­zál­junk magunk elé egy álta­lá­nos isko­lás ének­köny­vet, és el tud­juk kép­zelni a műkö­dé­sét: dur­ván fogal­mazva szó­ta­go­kat írunk be (ők lesz­nek a hang­je­gye­ink, így meg kell hatá­roz­nunk a han­gok ská­lán elfog­lalt helyét, effek­tez­het­jük, ha akar­juk, stb.), és így a végén össze­áll a dalszövegünk.

A szoft­vert főként profi zené­szek­nek és szá­mí­tó­gé­pes hang­fej­lesztők­nek készí­tet­ték. Hira­sawa Susumu elekt­ro­pop zenész pél­dául Meiko prog­ram­ját hasz­nálta a „Pap­rika” című anime ere­deti soundtrackjéhez.

A Vocaloid1 kaba­la­fi­gu­rái Kaito és Meiko — ha nem vesszük figye­lembe a limi­tált Zero-G angol hang­jait, Leont, Lolát és Miri­a­mot — let­tek a szoft­ver férfi és női hang­já­nak 2D-s meg­tes­te­sítői. Ők azon­ban csak elő­fu­tá­rai vol­tak az óriási láz­nak, ame­lyet a Vocaloid2 prog­ram oko­zott: 2007-ben meg­je­lent Hat­sune Miku (初音ミク), a szoft­ver   első hangja. Azon­nal hatal­mas sikert aratott.

[you­tube EuJ6UR_pD5s]

Nem sok­kal később meg­ér­kez­tek a máso­dik han­gok is, Kaga­mine Rin és Len (鏡音リン , レン), a gyer­mek iker­pár – nem hiva­ta­lo­san, hiszen a hiva­ta­los ver­zió sze­rint ők csak egy­más tükör­ké­pei. Érde­kes­ség, hogy mind­ket­te­jük hang­ját Shi­moda Asami (下田 麻美) adja, pedig Len fiú, míg Rin lány.

For­rás: www.konachan.com

Hát­rá­nyuk két­ség­te­le­nül abban rej­lik, hogy ők kizá­ró­lag japá­nul tud­nak énekelni. Bár a Voca­loid meg­je­len­te­tett angol nyelvű vál­to­za­tot és kaba­lá­kat hozzá, azok sosem let­tek olyan nép­szerűek, mint a japán ido­lok. Így a leg­fi­a­ta­labb, har­ma­dik Vocaloid2 kabala, Meg­urine Ruka (巡 音ルカ), aki 2009-ben jelent meg, már egy­aránt képes japán és angol nyelvű ének­lésre. Ter­mé­sze­te­sen itt is min­den sze­replő­nek meg­ír­ták a hát­tér­tör­té­ne­tét, hogy mit sze­ret­nek, mit utál­nak, milyen maga­sak , stb.

Min­den hang külön szoft­ver, így ha ki akar­juk pró­bálni őket, saj­nos bor­sos árat kell fizet­nünk értük. A  Vocaloid2 kaba­láit onnan lehet fel­is­merni, hogy bal kar­ju­kon teto­vá­lás sze­re­pel, mely azt jelzi, hogy hánya­dik­ként hagy­ták el a futószalagot.

A sike­ren fel­buz­dulva “mel­lék­sze­replők” is meg­je­len­tek a voca­lo­idok (Voca­loid kaba­la­fi­gu­rák) mel­lett, mint pél­dául Gack­poid (más néven Kamui Gakupo), aki­nek hang­ját nem más köl­csönzi, mint a nép­szerű zenész, Gackt. A Voca­loid kaba­lá­i­nak érde­kes­sége még, hogy meg­je­len­nek benne a férfi ido­lok is: Gack­poid és Kaito tes­te­síti meg a fia­tal­ság férfi ide­ál­ját, ezzel nem csak a férfi közön­ség­hez szól, hanem bevonzza a nők figyel­mét is.

A rajon­gók a prog­ram meg­vé­tele után sza­ba­don ren­del­kez­nek a han­gok­kal, és slá­ge­rek zömét állít­ják elő egy­más­nak, melye­ket a videó­meg­osztó olda­la­kon közzé is tesz­nek. A fanok egy­mást szó­ra­koz­tat­ják, ezzel pedig egy­ér­telműen ingyen rek­lá­mot csi­nál­nak a Yama­há­nak és szoft­ve­re­i­nek, így ők is erő­sen támo­gat­ják a voca­lo­ido­kat: szá­mukra is van­nak kon­cer­tek és rádiós beszél­ge­té­sek, leme­zek és miegy­más. Szá­mos relik­viát és kiegé­szítőt dob­tak a piacra a nép­szerű­sí­tés végett, mint pél­dául a Miku­Mi­ku­Dance nevű prog­ra­mot, mellyel 3D-s ani­má­ciót lehet készí­teni voca­lo­id­ja­ink közreműködésével.

[you­tube Y-78rMrN29M]

Egy kre­a­tív magyar rajongó pedig igen nagy meg­le­pe­tést oko­zott ezzel:

[you­tube eKYrxjyKw74]

Úgy tűnik, ha ango­lul nem is, de magya­rul min­den­kép­pen tud Miku. =)